Az újkori magyar hanglemezkiadás kezdete 1951. Ekkor alapítja az állam a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV), amely a korábbi - előbb hazaiak, majd világcégek által tulajdonolt - magánkiadók helyébe lép, monopolhelyzetben. Ettől kezdve közel négy évtizeden át Magyarországon szinte kizárólag a szocialista országok márkái (mindenekelőtt a Melodia, a Supraphon és az Eterna) jelentettek konkurenciát a hazai vállalatnak. E helyzetéből fakadóan a magyar komoly- és könnyűzene, sőt színészeink legjava is itt készített felvételeket, így tízezernyi címből álló értékes archívum jött létre.

A 60-as évek közepétől megerősödött az export, ekkor vette föl a korábbi Qualiton helyett a cég a Hungaroton márkanevet. A Qualiton a népzenei termékeké maradt, s a hetvenes évektől némi belső piacosítás jegyében a vállalaton belül önálló könnyűzenei márkák jöttek létre (Pepita, Bravó, Krém). A 70-es és 80-as évek jelentették az aranykort: a legnépszerűbb pop énekesek és együttesek hamar elérték az akkoriban százezer(!) hanghordozó eladása után járó aranylemezt, a klasszikus kiadványok pedig a jó művészi és technikai minőségnek valamint viszonylagosan alacsony áruknak köszönhetően nagy számban terjedtek világszerte. A könnyűzene kereste a több pénzt, de a komolyzene exportjából származó konvertibilis valuta fedezte az import alapanyagok árát.

A hazai piac 1988-as liberalizálása megtörte a lendületet: hirtelen kaphatóvá váltak az addig csaknem elérhetetlen nyugati könnyűzenei felvételek s a klasszikus muzsika világnagyságai is. Visszaesett tehát a Hungaroton forgalma, s ráadásul erre az időre vált esedékessé a dorogi hanglemezgyár és raktárház építésére fölvett bankkölcsönök visszatérítése. E kettős nyomás alatt a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kis híján összeroppant. Maga az ilyen nevű vállalat felszámolás útján meg is szünt, de még azt megelőzően a kiadói tevékenységek új cégekben folytatódtak: a könnyűzene 1992-től a Hungaroton Gong, a komoly- és népzene, az irodalom, a mese és más műfajok 1993-tól a Hungaroton Classic márkanév alatt, önálló kft.-kben.

Hosszas előkészületek után 1995-ben privatizálták a Hungarotont. Az állam az archívum ellenőrzésére aranyrészvényt kívánt a magánosított vállalatban, így létrehozta a Hungaroton Music Rt.-t, amelynek tulajdonrésze volt a kft.-kben. Ezt privatizálták, már egy olyan időszakban, amikor a két kiadó kft. eredményei felfelé íveltek. A Hungaroton hazai kézben maradása (a Fotex Csoport tagja) megkímélte a céget a multinacionális vállalatok sajátos nehézségeitol. Ám természetesen a Hungarotont sem kíméli a hanglemezpiac általános válsága, amely mindenekelőtt a magánmásolás és az internet terjedéséből ered.

A Classic és a Gong Kft.-t 1998-ban összevonták: ma Hungaroton Records Hanglemezkiadó Kft. néven folytatja működését. Évente kb. 150 kiadványt jelentet meg, amiből mintegy 80 a komoly-, 50 a könnyűzene, tucatnyi az irodalmi és mese, a többi népzene és egyéb. A komoly műfajokbeli kiadványok kétharmada új felvétel, a többi archív, a könnyűnél az arány fordított. A kurrens katalógus ezernél több komoly- és nagyjából fele ennyi könnyűzenei felvételt tartalmaz. A Hungaroton elismert név a világpiacon, most kezdi DVD-kiadási tevékenységét és tervezi bizonyos felvételeinek letölthetőségét is.